Mostani írásomban szeretnélek bevezetni titeket a tudatos, funkcionális táplálkozás rejtelmeibe.
Az a tapasztalatom, hogy sokan egy végtelen útvesztőnek gondoljátok a témát, amelyben nagyon nehezen tudtok eligazodni, pedig nem bonyolult dolgokról van szó, ha az egészséges táplálkozásról beszélünk, csupán nem ehhez vagytok hozzászokva.
Ennek legfőbb oka az elkényelmesedett nyugati életmódunk. Ma már minden elérhető a boltokban készen/félkészen. Mennyivel egyszerűbb kivenni egy elősütött burgonyát, vagy egy húst csak hírből látott bundázott valamit a mirelit pultból, mint otthon magunknak meghámozni és bepanírozni a csirkemellet, ugye? Ez egy nagyon sarkos példa, ha itt vagy, akkor már vélhetően próbálod kerülni az imént említett ételeket. De tudatosabban táplálkozva is könnyű beleesni bizonyos hibákba (pl. napraforgó vagy repceolajban eltett konzerves makréla).
Nem vagyok álszent, magam is keresem a gyorsan elkészíthető megoldásokat, csak sajnos a félkész, de egészséges alternatívákat valóban “vadászni” kell a boltokban.
Az élelmiszeriparnak és a legtöbb étteremnek, akik ételkiszállítást is vállalnak nem célja az, hogy minőségi alapanyagokból készüljenek az általuk kínált termékek, mert akkor még drágábban kellene adniuk a már eleve drágább terméket. Sokkal egyszerűbb, hogy olcsón előállítható ételeket adnak közepesen drágán. Így nagyobb a profit.
Nem véletlen, hogy a mainstream médiában nem esik szó a növényi zsíradékok gyulladáskeltő vagy az ultrafeldolgozott szénhidrátok anyagcsere romboló hatásairól és hosszú távú következményeiről, mint az Alzheimer, cukorbetegség, rákos megbetegedések vagy a szív- és érrendszeri betegségek. Elég csak megnéznünk, hogy melyek a hatósági áras élelmiszerek.
Azt szerintem a legtöbb ember tudja, hogy a makrotápanyagok (szénhidrát, fehérje, zsír) bevitele és azoknak a helyes aránya kiemelten fontos az egészségünk megőrzése szempontjából.
Azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy a nap során minden étkezésünknek mindhárom makrót tartalmaznia kellene. Az a szervezet számára nem lesz ideális, ha reggelire csak és kizárólag fehérjét, esetleg némi zsírt (pl. egy proteines joghurt, kefír vagy turmix) vagy csak szénhidrátot fogyasztunk gyümölcs formájában.
Az sem lesz megfelelő, ha ebédre egy nagy tányér pestós tésztát, vacsorára pedig csak egy lekváros/vajas pirítóst eszünk, esetleg ki is hagyjuk azt, mondván, hogy este 6 után már nem szabad enni. De a tipikus “gyúrós” csirke-rizs kombináció sem lesz hosszú távon az egészség záloga.
De akkor mi is a helyes makro arány? A válasz nem egyszerű, nincs egy egységes “recept”.
Minden ember anyagcseréje egyedi makrotápanyag igényekkel rendelkezik. Van, akinek több fehérjére, zsírra és kevesebb szénhidrátra van szüksége és fordítva is igaz. Van akinek magasabb a szénhidrát és alacsonyabb a fehérje-, zsírbeviteli igénye. Ez a vegetatív idegrendszeri beállítottságtól függ.
A tápanyagigények megoszlása arra is befolyással van, hogy kinek hány étkezés, és mekkora adagok az ideálisak a nap folyamán. Egy nagyobb szénhidrát igényű szervezetnek általában több étkezésre van szüksége (akár napi 4-5) kisebb adagokból, amíg egy fehérje típusú embernek kevesebb (napi 2-3) étkezés is elegendő, de akkor degeszre eszi magát.
A történetet tovább bonyolíthatja a szervezet aktuális állapota, az egészségügyi kihívások is. Egy pajzsmirigy alulműködő személy sokszor akármennyit diétázhat, tökélyre fejlesztheti a kalória megvonást, akkor sem biztos, hogy fogyni fog. Egy inzulinrezisztens pedig törheti a fejét hogy low carb diétával miért van még mindig rosszul. Egy intenzívebb pajzsmirigyhormon szekrécióval működő szervezet nem fog tudni hízni, amíg egyensúlyba nem kerül a vegetatív idegrendszere és így a hormonrendszere.
Az általános érvényű diéták a legtöbb embernél nem vagy csak ideig-óráig működnek, később akár még rosszabbul is érezheti magát az illető, mint előtte.
A funkcionális táplálkozás lényege a finomhangolás, miután a fent említett alapokat már integráltuk a táplálkozásunkba és az életmódunkba.
A funkcionális táplálkozásban az elfogyasztott ételek mindegyike szerepet játszik az egészségünk megőrzésének/visszaállításának vonatkozásában, így ebben a kontextusban értelemszerűen az üres kalóriák nem töltenek be funkciót a szervezetben.
A funkcionális táplálkozás változatos, sok-sok zöldségre és általában könnyen emészthető fehérjeforrásokra (halak, belsőségek, tojás) épít, míg színhúst, azon belül is vörös húsokat kevesebbet tartalmaz. Kerüli a feldolgozott élelmiszereket, mert az elsődleges szempontja a tápanyagsűrűség és a biztonságos szénhidrátforrások bevitele. Egy funkcionális tányéron megtalálható a szivárvány legtöbb színe, ezzel biztosítva az optimális rost- és antioxidáns bevitelt.
A szakirodalom a következő fogalmakkal írja körül ezt a típusú táplálkozást a gyakorlatban: tiszta étkezés (clean eating), szivárvány-étrend, kaleidoétrend, de bárhogy nevezzük is, célja mindenkor az egészség megőrzése vagy visszaállítása.
Ahhoz, hogy az alapvetően egészséges táplálkozás valóban funkcionálissá váljon, mindenképpen érdemes figyelembe venni az alább említett szempontokat és személyre szabottan a céljainkhoz igazítani a táplálkozást.
Ha úgy érzed, hogy elvesztél a diéták tengerében, már számtalan módszert kipróbáltál, de még egyik sem hozta meg az átütő sikert az egészséged helyreállításáért tett erőfeszítéseid során, akkor szeretettel várlak a tanácsadásomon, ahol Te és a szervezeted igényei lesztek a középpontban. Személyreszabottan, sablonok nélkül.
Itt tudsz táplálkozási tanácsadásra jelentkezni.